-Ez a projekt 30 percnyi szabad társalgásról szól. Az első részben RUKI (the GazettE) és Shou (Alice Nine) vett részt. Shou-nak ez volt az első alkalma, hogy így beszélgethetett a seniorjával,  tehát hajlamos volt az idegeskedésre.

Shou: Igen (nevet).  Más is ideges lenne.  Végül is csak a seniorom.

Takeru: Ez így van. Igazán felnézek Rukira, tehát ő olyasvalaki, akihez szeretnék megpróbálni beszélni. Ijesztő?

Shou: Nem. Ő igazán őszinte és kedves személy, így bár furcsa is számomra, a juniornak, hogy így írjam le őt, de neki valóban aranyos természete van. Mivel ő egy olyan személy, aki egy függőlegesen felépített társadalomban nőtt fel, igazán tisztelned kell ezt benne.

Takeru: Igen. Ez igaz. Értem.

-Nem gyakran nyílik alkalom arra, hogy lássátok egymást, ugye? Bár ugyanannál a cégnél vagytok.

Shou: Igen. Még ha csinálunk is együtt rendezvényeket és hasonlókat, nincs igazán sok időnk beszélgetni.

-Épp ezért választottuk ki Shou-t és Takeru-t erre a részre.

Takeru: Nagyon szépen köszönöm! Boldog vagyok!

Shou: Szintén. Érdekes személynek tűnik. Mindig próbáltam egy megfelelő beszélgetést lebonyolítani vele. Volt egy interjúm vele, és Shinnel (ViViD) egy magazin számára, de nem tudok olyan sokat Takeruról. Többet akarok megtudni róla.

Takeru: De Shou az egyedüli senior a cégünknél, aki elhívna téged enni!

Shou: Oh, igen.  Úgy gondoltam nincs semmi veszíteni valóm, így megkérdeztem, és elfogadta (nevet). De még mindig van számos dolog, amit még nem tudok róla, így szeretném ezt az időt arra használni, hogy egy megfelelő beszélgetést csináljak vele.

Takeru: Biztosan! Megtiszteltetés nekem!

Shou: Szeretem a történelmet, így ha össze kellene hasonlítanom Takerut egy történelmi személlyel, úgy gondolom, olyasvalaki lenne, mint Oda Nobunaga. Ha beszélgetnünk kellene Kou U-ról és Ryuu Houról, Kou U egy kiváló képességekkel rendelkező típus, és nagyszerű vezető. Bár Ryuu Hounak nincsenek képességei, ő olyan személy, akit rengeteg beosztottal áldottak meg. Ha meg kellene mondanom melyik típus vagyok én, az utóbbit mondanám, de úgy gondolom Takeru pontosan az ellentétem. Ez igaz? Én olyan vagyok, aki megfigyeli hogyan mozog a másik, de mivel Takeru karizmatikus,  ő  talán az a típus aki megteszi az első lépést.

Takeru: Nem tudom. Igazán nem tudom megmondani, mivel rólam beszélünk, de úgy gondolom nem támaszkodhatok a megérzéseimre. Igazán rossz vagyok abban, hogy kifejezzem magam, így végül megcsinálom az első lépést. Így van ez.
Shou: Én jó vagyok a magam kifejezésében. Mikor gyerek voltam, túl sok figyelmet szenteltem az emberek arckifejezésére, de nem tudom a dolgokat jól megmagyarázni. Épp ezért folyamatosan az gondolom „Mit kellene tennem annak érdekében, hogy kifejezzem ezt?”. Sok könyvet is olvasok. Ezért vagyok jó abban, hogy kifejezzek dolgokat más személynek.

Takeru: Ez így van. Én nem igazán tudok jól kifejezni dolgokat. Vagyis inkább, nem tudom kifejezni magam. De mikor te pillantást vetsz valamire, mint pl. egy dalszöveg, láthatod azt, hogy mi hogyan érzékeljük a dolgokat és a dolgok érzékeltetési módja eléggé más. Shou dalszövegeiben, nincsen sok olyan összehasonlított dolog, ami nem meghatározott, mint a tér? De az én dalszövegeimben inkább  konkrét dolgok vannak. Shou említette korábban, hogy ő pontosan az ellentétem, de lehetséges ő az a személy, aki legjobban különbözik tőlem a cégünk összes bandája közül. Noha a bandáink stílusa teljesen különböző, Ruki dalszövegei nem tényleg valóságosak? Gyakran ír tisztelettel egyenes módon dolgokat, amelyek tulajdonképpen megtörténtek. Gyakran azt gondolom, hogy szeretnék olyan dalszövegeket írni, amelyek hasonlóak Shouéhoz, de nem vagyok képes rá, tehát úgy érzem a mi érzékeink különbözőek. Azt gondolom a dalszövegeket amiket ír, az Alice Ninehoz illik. A dalszövegek nem teljesen festik le az egész történetet. Ha össze kellene hasonlítanom az Alice Ninet egy filmmel, akkor francia filmekhez tenném. Még ha nem is látod az egész dolgot, a megfelelő nézetet kapod a töredékekből.

Shou: Értem. Ez talán így van. Tulajdonképpen figyelsz minket (nevet)

Takeru: Természetesen! Mindig meghallgatom az új dolgaitokat! Mindig meghallgatom mind a seniorjaim, mind a juniorjaim által kiadottakat. Valamint mindegyik videoklipet megnézem.

Shou: Nagyon mohó vagy, Takeru.

Takeru: Csak félek. Ha nem gyűjtök információkat, úgy tűnik nem lesz lehetőségem felzárkózni. Ez ijesztő. Gyáva vagyok, tudod.

Shou: Gyáva vagy?

Takeru: Igen, rendkívül gyáva.

-Nem úgy tűnsz nekem. De ez váratlan.

Takeru: Igen, nagyon váratlan (nevet). De igyekszem nem így feltüntetni magam, bátornak és magabiztosnak mutatkozom (nevet)

Shou: Értem. Ez nagyszerű.

Takeru: Mindig célokat tűzök ki, mint „Ilyen akarok lenni a one-man koncerten” vagy  „Olyan hosszúságúra akarom csinálni ezt a kislemezt”, és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy elérjem azt, de eddig még sose sikerült. Épp ezért azt gondolom, hogy folytatni tudom a bandázást. Azt hiszem a Shou által említett mohóság egy része is gyávaság. Amitől olyan dolgok jutnak eszembe, mint „ Így kellene ezt csinálnom?” vagy „Mit kellene tennem, hogy elérjem azt a pontot?”  ez gyávaság, mint „Ez kell nekem annak érdekében, hogy elérjem azt a pontot” vagy „Nem tudok eljutni addig, kivéve ha régebben kapom meg. Mit kellene tennem…?”.  Úgy hiszem a gyávaság néha mohóságnak tűnik.

Shou: Értem.  A mód, ahogy én csinálom a bandatevékenységeimet, csodálkozó érzéssel történik „Hogy fogja az eddigi életemet befolyásolni a világ többi része?”, tehát nem tudom megtapasztalni amit Takeru. De igen tisztelem Takeru hozzáállását. Ez valami olyasmi, ami nekem nincs.

Takeru: De az emberek azt mondják nekem, hogy túl sokat agyalok a dolgokon… Ez is egy része a személyiségemnek…

-Milyennek látod Shout, Takeru?

Takeru: Az rendben van ha nem juniouri szempontból beszélek, hanem mint zenehallgató? Sajnálom ha megsértelek.

Shou: Nem, nem. Rendben van (nevet)

Takeru: Bár Shou mondta, hogy ő olyan típusú akinek „nincs tehetsége, de meg van áldva beosztottakkal”, ez nekem azt a hatást keltette, hogy Shou megvédi a bandáját az élete árán is. Ebből az jött le nekem, hogy most még inkább, mint eddig. Az első alkalom mikor az Alice Ninet hallgattam a Kasou Musou Shi idején volt (egy minialbum, ami 2005 novemberében jelent meg). Abban az időben egy CD boltban hallgattam meg, és végül meg is vettem.

Shou: Oh, köszi (nevet)

Takeru:  Ahahaha. Nem, nekem kellene köszönetet mondanom neked;  mindig az adósod leszek (nevet). Természetesen érdekelt a zene, de az androgén, valamint a japán és nyugati stílus keveredésének koncepciója is, amit képviseltek. Azóta újrakreálták magukat, és úgy gondoltam ez érdekes volt. Már ha csak nézed őket, rengeteg motivációt adnak neked. Úgy gondolom a bandák élő teremtmények, és Shou bandája valóban ilyen. Úgy látom Shout, mint aki a bandára tárgyilagosan néz, és megtervezi az irányukat. Elnézést hogy meggondolatlannak tűnök.

Shou: Ne, igazán boldog vagyok. Örülök, hogy lehetőségem nyílt őszinte véleményt hallani, mint inkább bókokat, amelyek nem szívből jönnek.  És még utoljára megdicsértem a the GazettE-t, hogy nincs vége (nevet). De csak azért tudtam ilyet mondani, mert valóban így gondolom. Bókolni valakiknek szemtől szemben zavarba ejtő, de csak azért tudtam pontosan olyan dolgokat mondani, mert a the GazettE-t klassz bandának tartom. Nem olyasvalaki vagyok, aki hazugságokat tud mondani. Ha valóban nem azt gondolnám, hogy klasszak, nem lennék képes ezt mondani. Úgy gondolom klasszak. Szeretem amit Takeru mondott, mert nem hazudott. Szerintem lenyűgöző hogy ennyire közvetlen.

Takeru: Köszönöm szépen. Gyakran kritizálnak, mert túl közvetlen vagyok (nevet). Szokásom olyan dolgokat mondani, ami miatt az emberek aggódni kezdenek… Csak mert nem tudom magam jól kifejezni.

Shou: Ez azért van,  mert olyan közvetlen vagy, hogy a kritizálás célpontjává váltál. Azt hiszem ez annak a bizonyítéka, hogy mennyire figyelnek rád az emberek, Takeru. Ez egy jó dolog. Én körülbelül mindig ugyanazokon a dolgokon megyek végig, így nem igazán kapok kritikát (nevet).

Takeru: Ahahaha, ez így van (nevet). Köszönöm szépen. Örülök hogy ennyire kedvesen fogalmaztad meg. Említetted, hogy mindig olvasol könyveket, de milyen féléket?

Shou: Sokat olvasom Agatha Christie műveit. Ez olyan mint elmenekülni a valóságból. Szeretem a képzelet világát. Gyakran olyasok Edogawa Ranpot és Miyazava Kenjit. Szeretem az elvont dolgokat. Szeretem a misztériumot és a fantasyt.

Takeru: Értem miért szereted Agatha Christiet és Edogawa Ranpot. Igazán kedvelem Edogawa Ranpo műveit.

Shou: Igaz. Huh? Ez emlékeztet engem, hogy nem igazán próbáltál engem lassítani ma (nevet)

-Mert nem vagy túl hivatalos ma (nevet). Találkoztam Rukival a kettőtök beszélgetése után, és kérdezte „A következő részben Shou és Takeru  lesz, igaz? Mond el hogy ment Shounak (nevet)!”  Nagyon lelkes volt, hogy megtudja (nevet)

Shou: Ne, ne, ne, kérlek ne (nevet). De Ruki és én elragadtatva beszélgettünk a „gondtalan generációról” (nevet)

Takeru: Mindenkit összezavar a „gondtalan generáció”. Az hiszem ez több mint ha az idősebbek azt mondják „Rugalmasságot adunk neked, tehát használd rugalmasan”. Szerintem azok az emberek, akik megfelelően használják a rugalmasságot, megfontoltak.

Shou: Bizonyára. Így igaz.

Takeru: De azt gondolom, hogy a nagy változás a mi generációnk alatt történt. Ez ugyanaz mint a „gondtalan generáció”, de a mobiltelefonok gyors népszerűsödésével, valóban érezheted hogy az emberek értékei jelentős arányban változnak.

Shou: Ez így igaz. Nem arról van szó, hogy mi nem tudunk a technikai változásokról, de a mód ahogyan érzékeled a változásokat, függ attól, hogy mit tapasztalsz a te idődben.

Takeru: Ez így van. Azok a változások akkor történtek, amikor diák voltam, vagy inkább mikor gyerek. Ígéretes találkozni olyasvalakivel, aki hirtelen átváltott a szemtől szembeni közlésről az e-mailes közlésre. Most, ha késel is, az emberek meg fogják bocsátani.

-Most már meg fogják bocsátani nektek, ha késtek?

Takeru: Igen. Mikor nem voltak olyan dolgok, mint pl. mobiltelefon, muszáj volt abban az időben találkoznotok, amiben megegyeztetek, vagy hasonló.  De most, hogy a mobilok népszerűek és tudsz e-mailt küldeni, ha küldesz egyet:  „Bocsi, kicsit késni fogok.”, nem fogja őket zavarni.

Shou: Nos, most hogy említetted, ez igaz (nevet). Az első mobiltelefonomat középiskolás koromban kaptam meg, de azelőtt, nem tudtál mit tenni, ha a személy, akivel találkoztál volna nem bukkant fel időben (nevet)

Takeru: Tudom, ugye? Abban az időben számos változást történt minden fél évben, így tényleg ijesztő volt.

Shou: Azt is érezhetted, hogy az életstílus is változott.

Takeru: Igen. Valaki  aki 3 évvel később született, mint mi, már a digitális korhoz tartozhat. A változás mértéke világszerte tényleg más!

Shou: Elképednék, ha egy fiatalabb emberhez beszélnék, és nem tudná mi a „Dragonball” (nevet)

Takeru: Ahahaha.

Shou: Azt mondanám „Ismertesd meg magad a „Saint Seiyával” és a „Dragonballal”…” (nevet). Ha valaki ismeri a „Dragonballt” vagy sem, az jó jelzés lehet, hogy együtt  lógnék-e velük vagy sem (nevet)

-Tehát most volt 30 perc. Miért nem tesztek egy ígéretet egymásnak?

Shou & Takeru: Eh?! Egy ígéret?!

Takeru: Hozzuk egy helyre az embereket (nevet)

Shou: Nem voltunk készek erre (nevet). Ah, igaz! Mi lenne, ha mikor mész ruhát vásárolni vagy valamikor máskor, megengednéd, hogy cipeljem a cuccaidat (nevet).

Takeru: Micsoda?!  Ezt nem tudom megengedni neked! Ilyen ígéretet nem csinálok!

Shou: Csak azért, mert nem tudok menni vásárolni, ha nem vagyok egyedül. Tehát ez egy gyakorlat féle lenne. Olyanfajta ember vagyok, aki nem tud másokkal vásárolni.

Takeru: Ah! Én is! Egyedül kell mennem, és összpontosítani, vagy valami.

Shou: Rendben. Tudom hogy érzel, így ez tulajdonképpen nem olyan mintha együtt mennénk. Csak látni akarom milyen féle dolgokat vennél, így hagynád hogy cipeljem a cuccaidat (nevet)

Takeru: Whoa~. Ezt az ígéretet elég nehéz megcsinálni…

-Akkor miért nem viszed el Shout vásárolni néha, Takeru?

Takeru: Ez egyszerűen furcsa! (Mert hogy Shou a seniorja –ford.)

Shou: Ahahaha. Kérlek, fejezd be ezt a beszélgetést ezekkel a szavakkal (nevet)

Takeru: Nem, nem, nem (nevet). De nagyon szépen köszönöm a mai napot!

Shou: Szintúgy. Mókás volt. Menjünk el enni néha. Köszi.

--------------------

Megj.: Kou U és Ryuu Hou ősi kínai hadvezérek.

Következő részben Takeru (SuG) és Hiroto (Alice Nine) lesz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.